Az egyes idegek érzékenysége változó. A vastagabb védőszövettel (epineurális) rendelkezők ellenállóbbak, a dúsabban erezettek érzékenyebbek. Mindezek mellett a betegség bizonyos hormonális változásokkal is összefüggésben van.

A kialakuló tünetegyüttes a nevét kaphatja az alagútról, a kompressziót okozó anatómiai képletről, ill. a komprimált idegről.

Eredetük alapján két csoportba oszthatóak (alagút szindróma) :

• Ismert a kompressziót okozó patoanatómiai elváltozás (gyulladás, artrózis, trauma, hegesedés, vérömleny)
• Nincs kimutatható elváltozás, ezeket spontán alagút szindrómának nevezzük

A neurológiában számtalan alagút szindróma ismert. Ezek közül a legismertebb és talán a leggyakoribb a karpális alagút szindróma (CTS).  Ebben az esetben a nervusz mediánusz lefutása során a csukló táján felületessé válik, belép a karpális alagútba, ahol az ujjhajlítók ina felett halad.

Az esetek 50%-ában a kompressziót kiváltó ok ismeretlen, valószínűleg a gyakran ismétlődő csukló feszítés és hajlítás áll a háttérben. A leggyakoribb panasz az ujj- és kézzsibbadás, mely gyakran az egész karra kiterjedhet, és fájdalommal is járhat. A panaszok éjszaka a legkifejezettebbek, fel is ébreszthetik a beteget.
Amennyiben az ideg kompressziója hosszú időn keresztül fennáll, a n. mediánusz által beidegzett izmok sorvadása és bénulása is megjelenhet.

Mit tegyünk CTS esetén ?

Enyhe esetben a csukló nyugalomba helyezése, éjszakai középállású sínezése megoldást jelenthet. A kórkép kezelésében elsősorban képzett gyógytornász tud segíteni. Emellett szóba jöhet lokálisan alkalmazott steroid adása, ill. bizonyos esetekben műtéti megoldás válhat szükségessé.

A felsővégtagon kívül természetesen a test más területein a törzsön, vagy lábon is kialakulhat alagút szindróma.