◄ vissza a főoldalra

Mi az alagút szindróma ?

Alagút szindrómának nevezzük azokat a kórképeket, amikor az izmok közötti hasadékokban, ill. a csontos-szalagos alagutakban haladó idegek nyomás alá kerülnek.
Az egyes idegek érzékenysége változó. A vastagabb védőszövettel (epineurális) rendelkezők ellenállóbbak, a dúsabban erezettek érzékenyebbek. Mindezek mellett a betegség bizonyos hormonális változásokkal is összefüggésben van.
A kialakuló tünetegyüttes a nevét kaphatja az alagútról, a kompressziót okozó anatómiai képletről, ill. a komprimált idegről.

Eredetük alapján két csoportba oszthatóak (alagút szindróma) :

  • Ismert a kompressziót okozó patoanatómiai elváltozás (gyulladás, artrózis, trauma, hegesedés, vérömleny)
  • Nincs kimutatható elváltozás, ezeket spontán alagút szindrómának nevezzük

A neurológiában számtalan alagút szindróma ismert. Ezek közül a legismertebb és talán a leggyakoribb a karpális alagút szindróma (CTS).  Ebben az esetben a nervusz mediánusz lefutása során a csukló táján felületessé válik, belép a karpális alagútba, ahol az ujjhajlítók ina felett halad.
Az esetek 50%-ában a kompressziót kiváltó ok ismeretlen, valószínűleg a gyakran ismétlődő csukló feszítés és hajlítás áll a háttérben. A leggyakoribb panasz az ujj- és kézzsibbadás, mely gyakran az egész karra kiterjedhet, és fájdalommal is járhat. A panaszok éjszaka a legkifejezettebbek, fel is ébreszthetik a beteget.
Amennyiben az ideg kompressziója hosszú időn keresztül fennáll, a n. mediánusz által beidegzett izmok sorvadása és bénulása is megjelenhet.

Mit tegyünk CTS esetén ?

Enyhe esetben a csukló nyugalomba helyezése, éjszakai középállású sínezése megoldást jelenthet. A lokális lágylézer kezelés a gyulladás, ill. vizenyő csökkentésével segíti elő a gyógyulást. Emellett a GUNA bioterápiával is jó eredményt érhetünk el. Súlyos esetben természetesen nem kerülhető el a kézsebészeti megoldás.