Lézer terápia Archives - Dr. Garancz Eleonóra

márc 12 2017

Alagút-szindróma

By Dr. Garancz Eleonóra | Akupunktúra, GUNA bioterápia, Lézer terápia, Neurológia

Mi is az az alagút szindróma?

Az alagút szindróma azon kórképek összefoglaló neve, ahol anatómiailag preformált (csontos-szalagos csatorna, izmok között) alagútban haladó ideg nyomás alá kerül. A kórképek kialakulásánál a megnyomás direkt patogén hatása mellett a másodlagos iszkémia is fontos szerepet játszik.

Melyek is a leggyakoribb alagút szindrómák?

A legismertebb a karpális alagút szindróma ( carpal tunnel syndroma ), melyben a nervusz mediánusz a csukló magasságában kerül nyomás alá. Legjellemzőbb panasz a kézujjak zsibbadása, mely főleg reggelente, éjszaka jelentkezik. A beteg gyakran felébred a zsibbadásra, mely gyakran fájdalmas.

A kubitális alagút szindróma a könyök ízület területén alakul ki, a nervusz ulnárisz kompressziója miatt. A zsibbadás az ideg ellátási területén, a kéz kisujj felőli szélén, ill. a gyűrűs- és a kisujjon jelentkezik. Gyakran társul hozzá az érintett ujjak gyengesége is. Ebben a kórképben az éjszakai fájdalom nem jellemző, ellentétben általában a többi alagút szindrómával.

A nervusz interosszeusz anterior szindrómát ínsérüléssel téveszthetjük össze. A kórképben a hüvelyk-, ill. kevésbé a mutató- és középső kézujj utolsó percének hajlítási képtelensége alakul ki. Érzészavar nincs.

Mi is az a Guyon alagút szindróma?

A Guyon alagút szindrómánál a nervusz ulnárisz egyes ágai kerülnek nyomás alá a kéz területén. Az első panasz általában a gyűrűs- és kisujj területén támadó érzészavar, mely időnként az alkar területére is kisugárzik retrográd módon. A zsibbadás és a fájdalom éjszaka fokozódik. A kórképen belül 3 fajtát különítünk el, az egyik esetben a tenyér kisujj felőli oldalán érzészavar is kialakul.

A test mely részein találkozhatunk még alagút szindrómával?

A törzsön is kialakulhat alagút szindróma . Nyaki, háti, ill. derék fájdalmat okozó kórképek esetén erre is kell gondolnunk. Ebben az esetben a csigolyák között kilépő ideg ágának (r. dorsalis) a kompressziója egy kötőszövetes hártyán való átlépésnél történik. A fájdalom testhelyzettől, megterheléstől többé-kevésbé független, néha a karba, ill. az alsóvégtagba is kisugározhat. Az ideg bőrágának ellátási területén érzészavar észlelhető.

Tekintsünk át néhányat az alsóvégtagi alagút szindrómák közül!

A ligamentum inguinale tünetegyüttesnél a comb külső területén támad érzészavar. Ez többnyire zsibbadás, de gyakran kellemetlen, égő fájdalom is társul hozzá. Kezdetben csak időnként jelentkezik, huzamosabb állást, járást követően, néha éjszaka fokozódik. Az adott bőrfelületen a takaró érintése is kellemetlen érzést okozhat. Az idegi kompresszió ebben az esetben a hasüregben, vagy a lágyéktájon következik be. Terhesség alatt a növekvő méh által okozott nyomás következtében léphet fel.

Az elülső tarzális alagút szindróma az ideg (n. peroneus profundus) a lábháton a belső és külső boka között húzódó szalag között komprimálódik. Égő fájdalom jelentkezik az I. és II. lábujj területén, mely kiterjedhet az egész lábközépre. A láb kissé gyengébb lehet, a lépés bizonytalanná válhat.

A mediális tarzális alagút szindrómánál a belső boka alatt nyomódik meg az ideg (n. tibialis). Az első panasz a talpra, esetleg a sarokra kiterjedő fájdalom, mely később a lábszár, ill. a comb területére is kisugározhat. Ez kezdetben többnyire átmeneti jellegű. A kórképnek két fajtája ismert. Az elsőben a fájdalom éjszaka, pihenésnél, a másiknál főleg járásnál, állás közben jelentkezik.

Mit tegyünk alagút szindróma gyanúja esetén?

Hasonló panaszok észlelésekor neurológiai szakvizsgálat javasolt. Amennyiben a fizikális vizsgálat is megerősíti a betegség gyanúját, ENG/EMG elvégzésével igazolhatjuk a diagnózist.

A kezelésnél általában fizioterápia, szelektiv ingeráram kezelés, az adott végtag pihentetése, Lidocain, ill. steroid injekció lokális adása jöhet szóba. Nagyon jó eredménnyel alkalmazható a lágylézer, ill. a GUNA bioterápia bizonyos kórképek esetén. Természetesen vannak olyan esetek, amikor a műtét az adekvát megoldás.

dec 11 2016

Fogyókúra

By Dr. Garancz Eleonóra | Akupunktúra, Fogyás, Lézer terápia

Fogyókúra a jó megoldás?

Az elhízás megoldása valóban a fogyókúra lenne? A világon egyre nő az elhízott emberek száma, 1 milliárd túlsúlyos és 475 millió elhízott ember van. Túlsúlyosnak tekintjük, ha a BMI (kg/m2) 25.0 – 29.9 között van, 30-nál nagyobb BMI esetén elhízásról beszélünk.

A tendenciák baljósak. A WHO jelentése szerint a 13 évesek 27%-a, a 11 évesek 33 %-a túlsúlyos Európában.

A túlsúly természetesen nemcsak esztétikai probléma, de jelentős rizikófaktora több betegségnek.

Miért alakul ki az elhízás?

Ne felejtsük el, hogy az elhízott felnőttek 25 %-a már gyermekkorában is túlsúlyos volt. Hányszor halljuk, hogy: „Nálunk az egész család ilyen fajta, ezért én alig eszem, mégis hízom.” Biztos, hogy itt genetikai meghatározottságról van szó? Szerintem általában nem. Sokkal inkább a helytelen étkezési szokások, a mozgásszegény életmód átvételéről, megtanulásáról.

Gondoljunk csak bele, hányszor használjuk az etetést megnyugtatásra például csecsemőkorban. Hányszor mondjuk a gyermekeinknek, hogy „ne hagyj semmit a tányérodon, amit kiszedtél, edd meg”. A jó háziasszonyt az dicséri, ha minden elfogy az asztalról, sőt ha lehetőleg többször is szedünk. Napjainkban szerencsére már nem annyira jellemző, de a férfiasság egyik ismérve volt az, ha valaki sokat tudott enni.

Természetesen az elhízás hátterében – ennél sokkal ritkábban – bizonyos betegségek (pl. pajzsmirigy alulműködés) is állhatnak, ill. több gyógyszer is okozhat hízást mellékhatásként.

A túlsúly kialakulásában sokszor valamilyen lelki ok áll. A nomenklatúra bizottság foglalkozott is azzal a kérdéssel, hogy az elhízást besorolják a mentális kórképek közé, de ez nem történt meg, mivel a probléma ennél komplexebb, genetikai, belgyógyászati, és endokrinológiai aspektusai is fontosak. Az elhízásnál a táplálkozási magatartás kikerül a személy kontrollja alól, így a szükségletnél nagyobb mennyiségű kalóriát vesz magához.

Az elhízás társadalmi probléma

Egy olyan jelenség, mely a modern társadalmak szinte mindegyikét érinti, a különböző társadalmi folyamatok vizsgálatára késztet bennünket. Mivel a táplálkozással kapcsolatban is értékválasztások történnek, a modern társadalmak érték-orientációjának változása erre is kihat óhatatlanul. Az individuáció folyamatában minden az egyénhez kötődő érték felértékelődik, miközben a közösségi értékek (társadalmi, munkahelyi közösség, család stb.) eltörpülnek. Ezek a társadalmak önmaguk reprodukálására sem hajlandóak, az önközpontúság vezérli egyre inkább az egyén életét. Ezen elmélet alapján a járványszerűen terjedő elhízást a modern társadalmak „szomatikus nárcizmusaként” foghatjuk fel, melyben az egyén az értéket az evés során inkorporálja. Elgondolkodtató érvelés szerintem…

No de az elméletek után térjünk vissza a gyakorlathoz!

Mit tegyünk, ha túlsúlyosak vagyunk? Fogyókúra?

Az általános tapasztalatok alapján egyet kijelenthetünk: Ha biztosan hízni akarsz, időnként fogyókúrázz!

Mindannyian ismerjük azt a jelenséget, hogy pár hétig, hónapig tartó kemény fogyókúrával több kilót fogyunk, majd ennek abbahagyása után előbb-utóbb újra visszajönnek a kilók, sőt néhány plusz is.

Az elhízásra ne úgy tekintsünk, mint egy akut betegségre, mondjuk mandulagyulladásra, hanem sokkal inkább, mint egy krónikus állapotra, mely egy egész életen át tartó kezelést, törődést, életmód váltást igényel.

De ettől ne rettenjünk meg! Gondoljunk csak bele, mennyi ilyen dolog van az életünkben! Rendszeresen járunk fodrászhoz, hogy rendben legyen a hajunk, ápoljuk a fogainkat, törődünk környezetünkkel, takarítunk, locsoljuk a virágokat.

Először is vegyük számba, mi az, amit rosszul csinálunk. Vezessünk diétás naplót! Számtalan ilyen létezik, az internetről letölthetőek. Valószínűleg nagyon meg fogunk lepődni, ha összeszámoljuk, hogy átlagosan 1 nap alatt mennyi kalóriát viszünk be „szokásos étkezéseinkkel”.

Milyen legyen a diéta?

A MOMOT (Magyar Obezitológiai és Mozgásterápiás Társaság) ajánlása szerint a „low-carb”, „high-protein” diéta ajánlott (a MOMOT honlapján a diéta részletei megtalálhatóak). Az első célkitűzés legyen fél év alatt a 10 %-os fogyás. Emellett elengedhetetlen a rendszeres mozgás, az összes izmot megmozgató mozgásformák a preferálandóak. A túlsúly mértékétől függően kezdetben csak gyors tempójú séta, később – a fogyás megindulását követően – intenzívebb testmozgás javasolt. Segítséget nyújthat étvágycsökkentő gyógyszerek (engedélyezett!, receptre felírható!), táplálékok (mandula) fogyasztása, ill. megfelelő akupunktúrás pontok kezelése is. Nagymértékű elhízás esetén, természetesen intézeti körülmények javasoltak a fogyás megindításához, extrém esetben műtéti megoldás is szóba jöhet.

A fogyás nem egyszerű dolog, de ne feledjük: „Ami az ember agyában megfogan, azt az ember véghez is tudja vinni.”

nov 01 2016

Lökéshullám

By Dr. Garancz Eleonóra | Akupunktúra, GUNA bioterápia, Lézer terápia, Lökéshullám terápia, Neurológia

Mikor jusson eszünkbe a lökéshullám terápia?
Természetes akkor, amikor olyan kórképpel találkozunk, amely a lökéshullám terápiával jól kezelhető. :)
Lássuk ezeket!

Sarokcsont sarkantyú

Ilyenkor a sarokcsont talpi felszínén a talpi fascia eredésénél kis sarkantyúszerű kinövés keletkezik, mely terhelésre, nyomásra érzékeny („mintha hegyes kavicsra lépnék”). Mivel a meglévő panaszok ellenére, az esetek jelentős részében röntgen felvételen sarkantyú képződés nem látható, a fájdalmat feltételezhetően a talpi képletek túlterhelése, a csonthártya gyulladás váltja ki, nem a csontkinövés. Kezelése során a lökéshullám terápia mellett fontos a nyugalomba helyezés, tehermentesítő betét viselése, gyulladás csökkentő szerek, lokális szteroid injekció. Hatástalanság esetén műtéti megoldás jön szóba.

Achyllodynia – Acilles ín fájdalom

Az Achilles ín fájdalma jellegzetesen fiatalkorban, korábban rendszeres sporttevékenységet végzőknél alakulhat ki, akik hosszabb idő kihagyása után újra sportolni kezdenek. Az Achilles ín fokozott igénybevétele miatt a sarokcsonton való tapadása felett 1-2 cm-es területen fájdalom, nyomásérzékenység, orsószerű duzzanat keletkezik. A folyamat előrehaladtával később a degenerált ín szakadása is előfordulhat. A diagnózis a fizikális vizsgálattal általában felállítható. Kezelése során fontos a pihentetés, a sport tevékenység átmeneti felfüggesztése, fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentős készítmények adása. Lokálisan adott szteroid injekció adása jól csökkentheti a fájdalmat, de nem ajánlott, mert fokozzák az ín szakadásának veszélyét. A lökéshullám terápia az esetek jelentős részében jó hatékonysággal alkalmazható. A panaszok megszűntét követően a sport tevékenység lassan, fokozatosan, óvatosan kezdhető csak újra, az ín teherbírásának megfelelően.

Teniszkönyök, golfkönyök

A felkarcsont lateralis epicodylitisét (felkarcsont alulsó-külső részén elhelyezkedő kiemelkedés) teniszkönyöknek, a felkarcsont medialis epicondylitisét (a felkarcsont alulsó-belső részén elhelyezkedő kiemelkedés) golfkönyöknek nevezzük. Ötször gyakoribb a teniszkönyök, mint a golfkönyök. Teniszkönyök kialakulásánál az alkar feszítő -, míg golfkönyöknél az alkar hajlító izmainak fokozott igénybe vételének van szerepe. A kórképet gyakran fiatal felnőtteknél észleljük, akik az ujjak és a csukló feszítő izmait megerőltető tevékenységet (gépírás, tenisz) végeznek. Fizikai munkát végzők körében inkább a 40-50 éves korosztály érintett. Az izom eredések területén lezajló ismétlődő traumák és degenerativ folyamatok hatására szakadások keletkeznek. Téves tehát az a korábbi nézet, miszerint a betegséget az izom eredések és a csonthártya gyulladása okozná. Teniszkönyök esetén a könyök külső oldalán, golfkönyök esetén a belső oldalán jelentkezik a fájdalom. Kezdetben a panaszok csak a könyök vagy csukló aktiv mozgatásakor, tárgyak fogásakor lép fel, később nyugalomban is fennmarad. Fontos a túlterhelést okozó mozgások kerülése, gyulladás csökkentő kenőcsök, tabletták alkalmazása, lokálisan lidocain, ill. szteroid injekció adása jön szóba. Hatástalanság esetén itt is műtéti megoldás történhet, mely általában a beteget kétharmadánál vezet eredményre. Az utóbbi időben epicondylitisnél is egyre gyakrabban alkalmazzuk eredményesen a lökéshullám terápiát.

okt 23 2016

Szédülés

By Dr. Garancz Eleonóra | Akupunktúra, GUNA bioterápia, Lézer terápia, Neurológia

Mi állhat a szédülés hátterében?

A szédülés a fájdalom után a második leggyakoribb panasz, amivel az emberek orvoshoz fordulnak. Az esetek 40 %-ánál a panasz 1 évnél, 22 %-ánál 5 évnél hosszabb ideje áll fenn.
A lakosság 42 %-a élete folyamán legalább egyszer orvoshoz fordul szédülés, egyensúlyzavar miatt. A kor előrehaladtával egyre gyakoribbá válik, 75 év felett a panaszok 30%-ában találkozunk vele.
A szédülés az egyik legijesztőbb tünet, az emberek általában rögtön valamilyen súlyos betegségre, agyi keringés zavarra, esetleg agydaganatra gondolnak. Szinte mindig szorongást, félelmet kelt, mely később állandósulhat is. A gyakorlatban szerencsére ez egészen másképp van.
A szédülés hátterében álló első 6 leggyakoribb betegség, gyakoriságuk sorrendjében:

BPPV
perzisztáló poszturális-perceptuális szédülés (PPPD)
centrális vesztibuláris szédülés
baziláris, vesztibuláris migrén
Meniere-betegség
neurotisz vesztibulárisz

A leggyakoribb a BPPV (benignus pozicionális paroxizmális vertigó).
Ez jellegzetes mozdulat (ágyból felkelés, felfelé-, lefelé nézés, ágyban fordulás) által kiváltott, rövid ideig tartó forgó jellegű szédülés. Általában kevesebb mint 1 percig tart, de sokszor ismétlődik. Emellett állandó jellegű szédülékenység, hányinger is jelen lehet.
A problémát a belső fülben lévő otolit kristályok okozzák.
A betegség gyógyításánál egy bizonyos „műfogás” (Epley manőver) segítségével ezeket a kis kristályokat el kell mozdítanunk, így a szédülés is megszűnik.

A második leggyakoribb ok a PPPD (perzisztáló poszturális-perceptuális szédülés)

Ez 3 hónapnál régebben fennálló, visszatérő, folyamatos vagy periodikus szédülés, általában nem forgó. Jellemzően a nap előrehaladtával egyre kifejezettebb. A saját vagy a környezet mozgása általában rontja a tüneteket, vizuális ingerkörnyezet (pl. bevásárlóközpont, autóvezetés) provokálhatja. Jellemző lehet pillanatos megszédülés spontán vagy hirtelen mozdulatra. Általában szorongással, depresszióval, kényszeres magatartászavarral jár együtt, jelentős korlátozottságot okoz. Gyakran valamilyen egyensúlyzavart okozó betegség vagy pszichológiai stressz után indul, miután a kiváltó esemény már megoldódott. Gyógyításánál elsősorban a szorongás megszüntetése (edukáció, ill. gyógyszeres kezelés) a cél, ill. nagyon fontos lenne a kialakulásának a megelőzése, a szédüléses kórképek okának korai tisztásával, és adekvát kezelésével.

Centrális vesztibuláris szédülés

Akut centrális vesztibularis szédülést leggyakrabban vertebrobaziláris területi stroke vagy TIA (átmeneti keringészavar) okoz. Az esetek 50 %-ban más agytörzsi, kisagyi tünetek is észlelhetőek, mint kettőslátás, végtag ügyetlenség. A másik 50 %-ban azonban nyílvánvaló góctünetek nélkül lép fel. Ilyenkor mindig figyelnünk kell a szédüléssel egyidőben jelentkező egyoldali halláscsökkenésre, mely centrális eredetre utal (labirint stroke). Azonban itt kell elmondanunk, hogy a nyaki gerinc szpondilózisával (gerinc meszesedés) magyarázható artéria vertebrális kompresszió okozta szédülés objektíven bizonyított esetei ritkák. Szerencsére a centrális eredetű szédülések az esetek túlnyomó többségében jóindulatúak.

Vesztibuláris migrén

Vesztibuláris migrénre elsősorban azoknál a betegeknél kell gondolnunk, akik anamnézisében migrén szerepel. Előfordulhat, hogy éveken át csak szédüléses rohamok jelentkeznek. A rohamok időtartama általában 1-2 óra (5 perc-3 nap). A kísérő fejfájás jelenléte változó. Típusos migrén ritka, általában enyhe tarkótáji fejfájás jelentkezik csak. Kísérheti fülzúgás, foto- és fonofóbia, migrén aura. A szédülést fej- és testmozgás gyakran fokozza.

Mi is az a Meniere betegség?

A Meniere betegség visszatérő, rohamokban jelentkező szédülést okoz, melyet halláscsökkenés, fülzúgás kísér. A roham átlagosan 20 perc-24 óra alatt megszűnik. Nincs kiváltó faktor, a rohamok spontán, szabálytalan időközökkel lépnek fel. A háttérben a belső fülben lévő folyadék (endolimfa) „túltengése” áll. Kezdetben csak a szédüléses rohamok alatt van halláscsökkenés, de később ez állandósul. Gyógyszeres kezelése javasolt. Korábban esetleg műtéti megoldás is szóba jött, de a közép életkorban jelentkező esetek nagy része néhány év alatt stabilizálódik.

Neuronitisz vesztibulárisz

Neuronitisz vesztibulárisz az „egyensúlyideg” bántalmát jelenti, melyet gyakran herpesz vírus fertőzés okoz. Ez egy általában viszonylag gyorsan kialakuló kórkép, mely heves, időnként járásképtelenséget okozó, napokon át tartó, szédüléssel, hányingerrel, hányással jár. Átlagosan 7-10 nap alatt szűnik, a bizonytalanságérzés hónapokig megmaradhat. Ritkán ismétlődik.

Tehát szédülés észlelésekor nagyon fontos, hogy minél hamarabb szakorvoshoz (neurológus, fül-orr-gégész) forduljunk, az ok korai kiderítése és az adekvát kezelése megkezdése céljából. Nagyon fontos, hogy a gyógyulás folyamán ne féljünk a mozgástól, mert a szédülést provokáló mozgások kerülése a vesztibuláris kompenzációs folyamatot, így a gyógyulást gátolja.
Szerencsére az esetek legnagyobb részében a háttérben nem valamilyen súlyos kórkép, hanem a belső fül betegsége áll.

A gyakori kórképek mellett, ismerünk jó néhány ritka tünetegyüttest is, melyek szintén szédülést okoznak. Ezekkel nem találkozunk túl gyakran a praxisunkban, de annál érdekesebbek.

Neurológia blog